1 Éjszaka indigó papírt teszel a párnád alá, s reggel bágyadtan figyeled álmaid sötét lenyomatát a fehér lepedőn. Ha közelről nézed ezt a fekete kriszk-kraszkot, bizonyosan emberek arcát látod kibontakozni a vonalakból, s ha még közelebb hajolsz, talán már azt is, hogy…

Botjára támaszkodva, tarisznyákat okád a hatujjú ember. Agyat zabolázó peteérés a délelőtt, s a csibefasírtok az utcán, a lelátókon gyülekeznek. S a tarisznyák jósolnak: – Nemsokára a szürcsölés retesze fog a párkányokra könyökölni. A tengeri szivacsok pánikiszonya a…

Egy fiatal nő áll a domb tetején gyermekeivel - a kis pulyák úgy csimpaszkodnak most édesanyjuk hosszú, libbenő szoknyájába, mint akik attól félnek, felkapja és messzire fújja őket a szél, ha nem cselekednek így. A nő szinte látja megcsillanni ezt a félelmet aprócska szemeikben,…

Hétfőn hajnalban, még teljes sötétségben, világítást aggattak fel a kopár telek minden szegletébe, aztán hozzáláttak. Pontosabban, a fiatal férfi. Az öreg, egy színes csecsebecsékkel teleaggatott kerekes alkalmatosságban ült, onnan mutogatott és magyarázott neki. Hamuszürke,…

1    Alul folyó, felül a híd, és a hídon – rezzenéstelen arccal, mégis, a száj-szegletben mintha a tegnap esti mosolyok kísértetei bolyonganának – áll egy lány: haját lágy szellő cirógatja, kék tekintete pedig valósággal feloldódik a lábai előtt hömpölygő szürke…

A hold meglocsolja a házakat. Az asszonyok a faluban egyszerre nyitják ki a szemüket a sötét szobákban, férjük horkolása felhorzsolja a bőrt homlokukon. Mintha egyedül az éj parancsszavai hatnának mindegyikre, kimásznak a paplan közül, felöltöznek, és a falu főterén gyülekeznek: kezeikben a…

1 A kertben ülsz, és a felhőket figyeled. Egyszer csak egy lakatlan sziget úszik át az égen, egy hajótöröttel, aki egy pálmafa alatt gubbaszt, és a szakállát simogatja. Kiáltasz neki, hogy ugorjon csak, majd te elkapod, és végre valahára szabad lehet. Meglepetésedre a…