Egy fiatal nő áll a domb tetején gyermekeivel - a kis pulyák úgy csimpaszkodnak most édesanyjuk hosszú, libbenő szoknyájába, mint akik attól félnek, felkapja és messzire fújja őket a szél, ha nem cselekednek így. A nő szinte látja megcsillanni ezt a félelmet aprócska szemeikben, ezért, hogy némiképp felvidítsa őket, összekulcsolja majd széttárja a két kezét, amiből váratlanul egy szürke színű galamb röppen elő.
A gyermekek tátott szájjal nézik, hogyan tűnik el messze a fejük fölött ez a madár, majd hangos kacagásba kezdenek és újra rángatni kezdik a nő szélben fodrozódó bő szoknyáját. Az pedig biccent, és ismételten egymásba fonja törékeny fehér kezeit, majd mikor a tenyerei szétválnak egymástól, újabb galamb röppen elő mögülük hurrogva.
A gyerekek immár visongva kacagnak, aprócska mancsukkal még erősebben húzogatják meg az asszony ruháját, a nő pedig keserűen sóhajt, de újra és újra teljesíti követelésüket. Egyre fáradtabb - látszik rajta, hogy fokozatosan hagyja el az ereje -, mégis további galambokat enged fel az égre.
A kicsik már sikoltoznak önkívületükben, és egyszer csak olyan erővel rántják meg a nő szoknyáját, hogy a ruha vállpántjai rögtön elszakadnak, és rongyként lehull az egész a földre. A ruha mögül pedig kavargó madárraj szökken az égre, egyedül az asszony nincs már sehol: mintha csak a föld nyelte volna el. Gyermekei keserű sírásba kezdenek.

*

Messze a domb mögött sötét erdő húzódik: itt lapul a gyermekek apja egy bokorban, zöld ruhában, válltáskával; a kezében hosszú csövű puska, fején régimódi tollas kalap. Várja, egyre csak várja a madarak érkezését, és amikor a hurrogó raj végre felbukkan, éles dörrenések hangja hallatszik, a puskából felszálló füst gyorsan foszló ködöt varázsol az erdei fák közé.
Mintha csak az eső eredt volna el: a szárnyas teremtmények sorra potyognak le az égről, meteoritként csapódva a szürke erdei talajba. A férfi elégedetten figyeli a hátukon fekvő dögöket, majd táskájából egy női ruhát vesz elő, a földre fekteti és sorra rápakolja mind a tollas kis tetemet. Amikor kész, elégedetten gyújt rá egy cigarettára, de néhány szívás után rögtön el is hajítja, mert már mozgolódást hall: megfordul, és a felesége áll mögötte, a galambvértől átitatott ruha lágyan fodrozódik a szélben törékeny teste körül.
A vadász hozzálép és lágyan szájon csókolja a nőt. Ahogy így csókolóznak, a férfi valami gömbölyűt és keményet érez a felesége szájában, a nyelve alatt. Mintha valami cukorka lenne, a férfi megpróbálja a saját nyelvével kipiszkálni onnan. Amikor sikerül, a vadász még egy ideig görgeti a szájába vándorolt gömböt, majd kíváncsian a tenyerébe köpi. Egy aprócska madártojás fehérlik ujjai között, s amikor hozzá tapasztja fülét, mintha gyermekek kacagását hallaná kiszűrődni a vékonyka héj mögül.