Paródia a rákellenes ligáról.
Kicsiny ijedtségek a bőséges, szilárd ovációban.
Egy angyal ütemsorompót nyom a kezedbe, s a kiváló ügynökök hordóra makacs képzettársítása
kapitulál…
- A mi letartóztatási kvótánk a legmagasabb – dicsekszik a szőlőtőke. – Az események
alakulására bízza magát, mint a holttekercs.
- Az arany dukkózás golyóálló, s a hivatali sorban állás fényes együgyűsége becsapja
az élelmiszerraktár fusizóit. - Szárított mandarin a pendülés, hógolyóktól elgyötört
a csintalanság versenykerékpárja. - Kell-e korcsolyára akasztott, lila kaliberű habcsók?
- a kalap kíváncsi természetét el se rejthetné. -
- Kinek vájná ki először a szemét a lakájos elhidegülés? - Gondozatlan vallomásnak
ne nézd a rángógörcsét! - Sok szerencsét kalauzoló mókuskerék, lőcsöld ránk a pneumatikát.
- kéri a repkény a söralátétet.
Vinni, vinni a bőröndöt egy magasztosabb cél felé…
S amikor a bújócskának vége, a liliomok beváltják ígéretüket, s a sokat sejtető dűlő
ránk uszítja férgeit.
- Ha ezt annyiban hagynánk, az agancs eltörne az ékezetek felett. – az ökölcsapás elvész a mikrobák címletei között.
- A torkolatok kórisméje perhuszár. Jaj, jaj, ki köti be ezentúl az én szétzilált kendőmet? – a didergő pólót zaklatják az áramvonalak.
Vinni, vinni a szögbelövőt a lapulevelekhez, melyek átkot tartalmaznak. A letartóztatási
kvótákat anyaölben ringatni, ez idáig úgyis a behúzott nyak levélváltós küszöbingere
ragasztotta a bogáncsokat a kutyákba. S hogy azok örökre ott maradnak, arra a szakállas gömb
kontrája a példa. -
- Életünk része a kukorékolás, mely targoncákat húz emeletnyi robbanásokhoz. – Ki meri azt
állítani, hogy a kukoricacsuhé átizzadt lepedők könyökvédője? - A fullasztó tárna, ami
ökölcsapást mért az erényekre? - Vagy a pásztor, aki rókának öltözik, amikor kiderül:
a penészes fütyülő rontáslevétele az ünő? – az elhurcolt bőrönd kalitkákat ürít ki
vad összevisszaságban. Pedikűrös merít így a megkeserített tejből, minekutána a locsolókannák meggörbítik a kulcsmásolót.
Paródia a félelemkeltő ütemsorompóról…
- Higgyétek azt, ti műfogsoros pedálok, hogy a fókusz szügye ikreket kovácsol kortárs gyászhuszárok
filozófiai nézeteiből. - Győződjetek meg róla, hogy akad réveteg pamutgombolyag, mely felszippantja a kárörvendő műkönnyeket! – szónokol az elpattant kémcső.
De nem minden szem üveges… Vannak olyan szemek is, amik olthatatlan szomjat táplálnak a kondenzcsíkok iránt.
Vannak olyan orrszarvúak, akik a műholdadásra rápingálják a gondozatlan vallomásokat.
Kell-e szinkrontolmács egy tó vizének a felborzolásához?
Behúzódva egy csigaházba, a lakályos elhidegülés téziseket gyárt a kasztrálás módjairól.
A perhuszár zsiliprendszere folyamatosan ellenőrzött mutáns, ami megakasztja a tengelyt.
Az alagút fúrta chipek földnyelvei nem képesek belátni, hogy a pogácsa pupillatágítókon élősködik.
- Az lesz az igazi áldomás, ha tisztes távolból végignézhetjük, amint a tilosban parkolás szégyelleni kezdi kopaszságát.
- veti közbe a levitáció.
- Úgy becsületes kettőnk alkuja, ha a gyűrűzve virágzó katedrálisokat savfürdőbe merítik. – a körfűrészt
büfiztető takarítóautomata forgácsot lát minden halandóban.
Amulett, a közhelyek kajánul rád vigyorognak, s a nihilbe vesző enzimek elődeik kudarcaiból fonnak korbácsot.
Pici szektor, pici szektor, már megint sikerült békét teremtened a húzóerő rosszabbodása és a talár között.
- örvendezik visszavonhatatlanul az óraszíj.
- Bizony, nem látunk más esélyt a hegycsúcsok meghódítására, minthogy kitüntetjük figyelmünkkel
a forradásokat…