fénytrakta keresztül a függönyön ésunalmas plazma göröngyös sugárzásaa szoba pasztellkalandjainkihűl a délelőtt a pizzásdobozbanaz elme mozdulatlan tűricsak a csontok melankolizálnakcsak a húsom rágja szárazon sajáthirtelenvesztett zamatátujjaim műanyag gombokon csavarognakén…

esős évszak jönfecskék peregnek a délibábrólnincs hova menekülnöma víz körbeveszi majd a horizontotég és föld egymásba csobbanvégtelen tükörvisszanőtt szűzhártya

holnap más lesz kidobom a sarokba döglöttvasárnap délutánok szagátés összeseprem a dohányszemcsékkévedlett részeg miérteket egzotikus füstölőt veszekmelynek illata bölcs keleti mosoly lesz a szoba levegőjében letörlöm poros arcoma laptop képernyőjérőltiszta szavakkal…

itt hagyom ezt a lelakott nyarata szélcsend bénította levegőbenragadt karmákatés a bőrömre tapadt városta muszájszerelmekké lettutcákat ahol verseim kóborolnakelhagyom őket isolcsó gondolatkorcsokmúzsáim arcai is az útszélre vetvecsavargók koszos körmeit cirógatjákszelíd…

néha még eszembe jut ő isperszeolyankor zavartan éjszakai álmokatdugdosok a kezembe nyomott újságlapjai közé a reggeli buszongyorsan körbetekintek ki láttaa csalástegy tekintet sem vallén pedig csak figyelem ahogya népfürdő utca recsegő mikrofonhangonátúszik kollektív…

enterek köztitávolságok szerelmehermetikus sánc *nyakkendő vagyokmegismerés iszonyavégez majd velem *ember mocorogfáradt szoba pereménlaptop parázslik *zenét töltök egypohárba bor csorog lea monitoron *betört ablakomlegelső csókunk helyemiért nem kopogsz? *polcodon fekszemegy…

tudom egy-egy szeretlek mint a körúti pultok lesepert vándorlása az éjszakában úgy érkezett meg hozzád néhanapján és barna deszkáin könyökölt kemény sóhajom most tiszta vagyok szavaim felkészültek régen elmondott titkaimra friss leheletemből itatnálak téged magam elé…