fénytrakta keresztül a függönyön és
unalmas plazma göröngyös sugárzása
a szoba pasztellkalandjain
kihűl a délelőtt a pizzásdobozban
az elme mozdulatlan tűri
csak a csontok melankolizálnak
csak a húsom rágja szárazon saját
hirtelenvesztett zamatát
ujjaim műanyag gombokon csavarognak
én nem tartom a lépést
néhány órája átlényegültem
másösszeg sípolássá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.