valami fehérség álnoktartása ez az egyetlenstatikus villanásköztes teret nem érintő hídmonitor és pupillapupilla és agy között betűk nélküli feszültségmenetel oda vissza rajta odaát papírdimenziók önfelgyújtószabadságharca folyikfehér tűz engedjetek átengedjetek…

és íme V. Elemér!a tévémeleg fénytöbbnapos üvegborostátsimogat asztalán,panelpaplan alá szellentvemost összes terve, mind idegen és őcsikkeket amputál ahamutál süni hátából,szesztiszta mámor záporüti homlokát a konyhalokálegyedültenyészetében,mert a pénteklevesma…

előszoba padlóra vérzett találkozásunkéjszakáján keserű szóba szédült torkomban a nyitott ajtón átbukdácsoló álom akarom füledbe lehelt halk vallomáskéntsétálni végig kéjre feszített tudatod vékony mezsgyéjén akarom lábikrádba rejtett titkos gondolatként lopni…

már megint a tavasztorzó utcáinvagyok hormontoporgó helyiismerve a hozzám lépő lélekkurvaótvarait üresen ugató alamizsnáit követelve tenyészik alámüzenet képen ötven sebet összepárzva a léghasáb köztünkárvaságában hamar ostyám lesz és gyors tranzaktután órákig…

időnként lekaparlak titeketgyanakvó memóriámról ésközétek ülökti sárga csárdást jártokvalami szirupos bálterembenén bejelentem nektekaz ajtóban könyörgő bohócot akkor ólmot kacagtok köréés rátok csúszik súlyos dimenziója akkor én kacagnékde vákuumba dörzsöla…

pixeldenevérek csipogó hajbanfürdésetávoli ideférkőzések vigaszaez a zsivajos érzéspatakmelyen keresztül oly biztosanlehet szeretni tégedegészen a kékhalál markáigés a rebooton túl:)

messze. Isten felé.talpamig merül a fagy.harangzúgás vonszoljamagát varjúcsőr tépésektőlbetegen, a torony felől.károgásnyomok a falon.a templom hitbe burkolózik.a hit templomba burkolózik.hátamon imái.eretnek minden mozdulat,lépteim mégis meztelenné tesznek.köddagály lép át a…