1: prológus   A város emeletes házai a betonra hullajtják sárga leveleiket: szétfröccsent okker-pöttyök és csorgatott tempera. A gyárkéményekből üdvözlő szellemként kiszökkenő novemberi köd, afféle fodrozódás tejben. És ott az utcán egy hajléktalan; talán mindene megvan…

szempilláid mögött távoli tó pihen, kezed intézi csak a fehér terítést: kés, villa, tányér, konyha - ezeket rendezed egymás köré, mintha csak csillagokat szórnál, új univerzumokat teremtesz - s pilláidba ragad néhány kimondatlan szó, vergődnek, mint fuldokló halak…

1. Felfelé igyekszel azon a sekély vizű folyón, alattad az évezredek során gömbbé csiszolódott kövek, éles sziklákból faragott selymes kavicsok simítják végig pikkelyes hasad. Mennyi inger! Úszóid más úszókba fonódnak egy-egy pillanatra, s egy szép lelkű elbeszélő…

1 Reggel a hűtőszekrényhez sétálsz, majd kinyitod, de étel helyett egy fészeknyi madárfiókát találsz csak benne. A kis pelyhes csőrök szívtépő csicsergéssel a reggelit követelik. Mi mást tehetnél? Kitárod az ablakot, és csapkodva a karjaiddal a városi park fölé repülsz,…

Esős keddi hajnal; a város felhúzott búgócsiga – lassú, döcögő fordulatokkal kezdi a műszakot. Bizonytalan járású még, akár egy, az éjszakai tivornyától szédelgő részeg. Józanodás – az első buszok az útra szaladnak, a falak mentén fekvő szeméthalmok…

Előadja: Pintér Lilla. A hangfelvétel az Irodalmi Rádió stúdiójában készült. www.irodalmiradio.hunéma űrhajósokként lebegünk egy űr-hideg világban,védőruhánk klór-tiszta fémszálai rosszindulattól rozsdásakfertőzött infúzión át csöpögtetik belénk a…