Előadja: Pintér Lilla.
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió stúdiójában készült.
www.irodalmiradio.hu

néma űrhajósokként lebegünk egy űr-hideg világban,
védőruhánk klór-tiszta fémszálai rosszindulattól rozsdásak
fertőzött infúzión át csöpögtetik belénk a félelmet,
kipréselt felszínmosolyunk már ráfagyott különös arcunkra
a tévé szervetlen szögei szúrják át szemünk üveggolyóját,
sebzett pupillánk szivárványkörképe lecsurog maszkunkról
digitális húsbábukként bús pulzárok fényében pózolunk,
dicsvágyó divatdiktátorok öltöztetnek drága ruhákba
néma űrhajósokként kesergünk egy űr-hideg világban,
nem létező lelkünket törött lencséjű teleszkópok kutatják
az atombomba alattomos csöndje fáradtan ölel körbe,
zakatoló fémszikék vágják át költői vénahengerünk
előttünk varázslatos vámpírnóvák magzatjai robbannak fel,
s üreges fejünket száradt ibolyaszínnel ragyogják be
szkafanderünk üvegének véres ködfelhők dőlnek álmosan
meghaltunk… két hatalmas, steril feketelyuk csupán a szemünk