szempilláid mögött távoli tó pihen, kezed intézi csak a fehér terítést: kés, villa, tányér, konyha - ezeket rendezed egymás köré, mintha csak csillagokat szórnál, új univerzumokat teremtesz - s pilláidba ragad néhány kimondatlan szó, vergődnek, mint fuldokló halak…