Egy fiatal nő áll a domb tetején gyermekeivel - a kis pulyák úgy csimpaszkodnak most édesanyjuk hosszú, libbenő szoknyájába, mint akik attól félnek, felkapja és messzire fújja őket a szél, ha nem cselekednek így. A nő szinte látja megcsillanni ezt a félelmet aprócska szemeikben,…

1    Alul folyó, felül a híd, és a hídon – rezzenéstelen arccal, mégis, a száj-szegletben mintha a tegnap esti mosolyok kísértetei bolyonganának – áll egy lány: haját lágy szellő cirógatja, kék tekintete pedig valósággal feloldódik a lábai előtt hömpölygő szürke…

sakk-matt magamnakkis területfoglaláskoponyán belül angolna-csúszósest, bort bontasz; cheerioparafa-magány! békéd tán bójahullám cipel s nem akarszSzigeti veszed... kettőspont: kikötőjelentés-hajón egy lékcsak anyag hiány színpad halálodmég soká ott lebeg afüggönyök…

A hold meglocsolja a házakat. Az asszonyok a faluban egyszerre nyitják ki a szemüket a sötét szobákban, férjük horkolása felhorzsolja a bőrt homlokukon. Mintha egyedül az éj parancsszavai hatnának mindegyikre, kimásznak a paplan közül, felöltöznek, és a falu főterén gyülekeznek: kezeikben a…

1 A kertben ülsz, és a felhőket figyeled. Egyszer csak egy lakatlan sziget úszik át az égen, egy hajótöröttel, aki egy pálmafa alatt gubbaszt, és a szakállát simogatja. Kiáltasz neki, hogy ugorjon csak, majd te elkapod, és végre valahára szabad lehet. Meglepetésedre a…

 A város omladozó, szürke vakolata. A felszálló kréta-por, ahogy kiszakad az épületek testéből egy-egy tömb. Vetett dobókockaként pörögnek a földön, majd porrá enyésznek, unalmas hamuvá, amit kíváncsi gyermekként a frissen támadt szél kavargat, míg jobb elfoglaltságot nem…