nyomaim, mint lassan kortyolt tea gyűrűi a csészében
kihűl a délelőtt a pizzásdobozban
az elme mozdulatlan tűri
priccsemen fekszem
magzatpózba degradál egy újfajta félelem
félnek a falak is
émelyítően puha a szőnyeg
megüt a padlómuszáj
éber vagyok. csak ilyenkor,
közvetlenül elalvás előtt hiszek magamnak
kidobom a sarokba döglött
vasárnap délutánok szagát
csípősen törölt gondolatverítéket csapkodok a falra
olcsó borravaló
magamtól
mára
van ami mozdulatlan és megtanít emlékezni a lényegre
a shownak még nincs vége
meghajolni nem fogok
még itt a backstage-ben csipogva törlöm magamból
hogy mégis jó lenne szeretni
persze
szóval borravaló
(magamtól
mára)
köztes teret nem érintő híd:
együtt kacag velem a tapsgép
tikkad a táj
ma tengerről álmodó kikötő száraz csendje vagyok
hallom a hullámverést és a motorzúgást
üdvözlő dudaszót küldenek:
playback szeretlek
lekszeret
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.