nyomaim, mint lassan kortyolt tea gyűrűi a csészébenkihűl a délelőtt a pizzásdobozbanaz elme mozdulatlan tűripriccsemen fekszemmagzatpózba degradál egy újfajta félelemfélnek a falak isémelyítően puha a szőnyegmegüt a padlómuszáj
éber vagyok. csak ilyenkor,közvetlenül…