rozsdafelhők tépkedését hallom
a békétlen szempillákon, egy alom
megbánástárlat felett haladva
homokszínű lépésáram vagyok
és veletek együtt automatizálok
(dehogynem)esküt, hogy soha többé,
szétterpeszti magát az ünnep,
ennyi jó embert!
ülepedik a só az arcokon
és csonka tükrök aratnak
szolid eszme egyenleteket,
most pléhdobozokba osztottuk a ránk
lesőt (jó hogy itt volt)
hogy vonyít...
míg mi bölcspenészt majszolunk
egymás bicskáján

szerény tucatnyűvők