A lehető legtétlenebb állapotba
helyezkedsz. Ujjaid egy jelrács
közé szorulnak, amint verset próbálsz
faragni az óceánhoz. Éjszakai nézet,
hideg gőz, körmöd a piszok alatt.
Előjön újra a fóbiád, hogy a
végtelen távlatokra nyíló ablakból
nem láthatsz ki. Uszadékfát hoz a víz.
A történet Achilles-sarka is ez,
egy mátrix, ami van vagy nincs:
virágok birodalma.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.