a víz nem úszik, a betű sem
érti a könyvet, felfoghatatlan,
mint az a millió világ a lépcső-
feljáró alatt, egyetlen pontba
sűrítve, szavak nélkül, pedig
a hallgatás azsan provokatőr,
bevarrt szájjal is, ahonnét így
vagy úgy, ab ovo, de folyton
csak kijutni, én is, mint az az
uruguayi, egy jaguár agyát
boncolom, a gondolatok meg-
feszülése őrjítően hat, mikor
egy tükör elválik a faltól, majd
bezárul, gömb lesz csupán
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.