A professzor, aki a part menti eukaliptuszfák
kék olajkipárolgásai közt egykor fehér nyulakon
kísérletezett, egy nap izgatottan hívott fel, hogy
az autogénhegesztett őslakosok kiették a nemzeti
állatokat a csipkegalléros címerből: így most már
aztán se emupörkölt, se kenguruszték, csak a
leernyőzött valóság. Mondom, sebaj öreg barátom,
ne búsulj itt zongoraverklis öreg napjaidra, hát
kurblizok én majd néked egy kis szórakozást a
megborotvált világhálón. Még aznap délután
össze is rettyintettem egy programot, amely ott
masírozgatott végig a fejemben, amióta 75’-ben
kivonultunk Vietnámból, és Louis Armstrong se
hunyorgott bele már olyan fényesen a trombitájába.
Versek véres, vörös húsát tiprom inas mívemmel,
mely összekunsztolja a pléhes magánhangzók
végeláthatatlan kombinációit a sompolygó sorok közt
fenyegető krehegéssel, s aztán kiböffent egy
pehelycsomós százalékarányt. Klozetköltészetem
sértse füled, bassza szád – handzlérozott
nagykanállal csámcsognak a sznobok : pereg az
uborkahám / didereg a hajnal, és ránk csorog.