Sistergő talpunk alatt felszakad a róna,Ahogy süketfényű szántóinkat a prózafelaprózza-Felmerevedik a Tiszaság. Hol sápadtszőrű kévekocsmaa bikák mulatója,Szétrostált bőgéssel köpül a csorda-Felputtonyozott gím bazár. Göndörcsiklójú gulyák,Meg egy nyaláb rozsda-Gargalizál a szétcsurgatott…

Lassan az utolsó kanállal is elfogy anyámnyúlpörköltjéből, odavan minden díjam ésporgombás trófeám a porcelánmásvilágon –gumitejzöldé avanzsált fáradt ektoplazmáncsak úgy törődésből lüktet: az olvadt szívgerincszag gorombán zsandárkodik rajtam…

Mikor a bekokszolt sekrestyés a hajnalmagmafátyolán át, mint egy ügetőrém,a paplak kertjébe ugrott istentelen zajjal,s néhány meghökkent tubarózsa, mint kertfelügyelőség, elvakult fúriagyűlöletteltiporta flanelpantallóját egymással bőszendulakodva: szertefoszlott az…

A tejútsztráda lehajtóján, mint minden szombaton,sziszegd el, hogy ez így nem mehet tovább, mert mégiski szenved többet, ha nem te – főzi a trákleves vacsorátanyád: csókoltatom, aztán meg hitetlenkedve nézi majd,hogy micsoda úrsikló az, ami a garázsba beállt / igaz,hitelbe…

Az emberek nem szeretik, ha panaszkodásközben félbe szakítják őket, úgyhogy fogda pofád Ádám be: különben is ülj arrébb, mert így is évtizedekig lesz majd vacak szokás,hogy a hímek uralnak mindent, a nőstényeskedőknekmeg csak a száján ki – száján be: évtizedekigfélnek a…

most már arra sem emlékszem milyen voltélménytisztának lenni hogy aztán nyakadbaszakadjon a roskasztó teher évről évre csakrosszabb volt hogy egyre inkább majdnem mindent tudsz a kérdést mi másra tenni felkoravén gyenge színház az élet felgyűrt teherkísértés hogy szétrágjam a…

Ez egyszer vedd fel a legszebbik kék köpenyed,derekad vattapamacsos lustaságával mosakodj behozzám ma estére: Háremre nem telik még, úgyhogyelhasznált vérszöveteid birsalmapuhaságával tefecskendezz belém szenvedélyt, mint más magánakaltest ékszert/megint itt vagy – egykoron…