ott ahol az elfolyó zongorahúrok
belecsobognak az eltévedt hóesésbe
és millió pehely válik karcnyi talapzattá
a hollószárnyú lég fémsötét testén
- lágy csermely zaja
közöttük a megemésztett idő -,
ott, annak a vacogó filmkockának,
részeg celluloid darabnak
kopottas derékszögrejtekébe
simítva tér csonka tébolyra
még néhány tiltott vallomás
és mire az utolsó ciginyom villan,
tépett jegyed az üres sorokba vész
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.