falak homály
majd újra falak
minden más alakot
vesz fel
mint ami rá illik
ott egy szekrény
meg egy hintaszék
ha megvannak még
a tér bizonytalanában
és én?
nincs mihez
viszonyítanom magam
a képzelettel
teli szobában
esetleg hozzád
de te alszol
átfordulva
egy csöndesebb világba
itt meg a talánok
zavaros anyaga
hoz-visz-cserél
furcsa látomásokat
mindenhová tökéletesen
illeszkedem
ott lenn a lábam
itt fenn a kezem
egyensúlyozik
saját végtelenemen