inszómniás merevségükben az utcák mechanikába rótt éji aktussal tapintottak,
légporban szorított páralények tömör megsemmisülésén pihent néhány lokál,
ahol hús alá merülő fénysav ösztönök kezdtek játszani molekulákon,
tenyerek rózsaszínűt verdeső lepkeszárnyként maszturbáltak
a búgó halványvörös felett, egyre magasabbra csalva egymást
a megbénult ködfolyosókon, míg a tükörtestű hangok hullámzása
lágy szoborrá tetoválta őket

az idő parttalanul ide-oda hempergett a tér forgácsaiban,
de csak két habzó csendélet nyála tapadt hátára,
melyek konokul megmozdultak mielőtt salakká váltak volna

és a tarka színek a szűk vászon négy széle felé menekültek
a fehér orgazmus száradásának űző pulzálásától

később még hallották, ahogyan életlen arcaik monokróm vegyültek
a forgó nyakú pupillák szétszórt őrzésével
odakint a korai gépviharban