Kigyulladt az irodalom, hasad
 belénk a közléskényszer, mint
 kókuszcsókos királynők, az aljas
 kisudvarról fölért ésszel, rézsútosan
 kalimpálnak a légvonatok: te meg
 fölmész négyszer a  kürtőkokárdás
 kritikusokhoz csipkés csigavacsora
 dagasztásra. Püspökfalatos kulimász 
 az ámbrás igazság ára - karóba húzott
 szavakkal a horizonton hömpölyögj át
 káróhuszárba - Írnak ők is, mert írni
 muszály máma - én meg még ezt is
 csak lompos elipszilonossal vágom a
 pofádba. Gyűrődj fel szaporán te is a
 ködmönoktatásba, ahogy a számban az
 alizarin szarvasbangó kacsint, amint
 husángos beöntéssel kiverejtékezem
 megint a döngettyűs dogmákat magamból –
 bömböl a megszokás: álmatag szavak, s
 poentíros amalgámkarambol.
 
 /*Nipp: itt: Porcelánfigura
 //*Poentíroz: Verset csattanóval lát el