térkőkockák
kör alakba rendezett
ívébe ültem
egyszemélyes köztéri karszékbe
feküdni ne lehessen rajta
autó zúg nem is egy
minden zajnak létjogosultsága van
atmoszférán át nem hatol
egymást őrjítjük vele
csillagokat bámulom
néhányat melyek közelségük folytán
érvényesülnek az éj fényszennyezésben
bálnák énekére fülelek a duna felől
ér – az előbb majdnem elütöttek
megint megúsztam
egy mozdulattal elpöckölöm a csikket
szarok az egészre