a lampafény zavartan lesütötte a szemét,
a lánchíd oroszlánjai vonyítva a lábai elé hevertek
és futárok vitték szét a hírt, háború van:
szempár többé nem találkozhat.
a falevelek nyugtalanul köröznek a levegőben
a buszok megremegnek,
a csavarok, a váz, az egész szerkezet,
mindenhol reped, foszlik az anyag,
háborog a hét világtenger,
ő meg csak ott áll, a femme fatale,
száll a haja, talpig feketében,
szempillái súlya alatt milliók sikoltanak fel,
és most már tudod, igen, ő
ő maga az antitézis,
ő az aki esténként a kilincseket nyitogatja,
ő az aki ha leül a zongora mellé,
és játszani kezd,
fiatal szerelmesek rogynak földre nyögve,
a világot tartó Négy Elefánt eltépi láncát
és sikoltva másik bolygót keres.