Vessz össze velem minden szombat délután, te szöszke -
ha úgy kívánod a díványodon felpöndörödve ugass rám
még sután, hogy igazából utálsz, de azért szólj anyádnak,
hogy másnap délben hívjon meg körömpörköltre- majd
felhúzom a micisapkám, úgy suhanok tovább örömködve
az utcabálra bájos citromlepkelányokban félig elaléltan
gyönyörködve – hogy van ez ? - egyesek eleve végig
babérral versenyeznek, én meg nem feledkezhetem meg
arról, hogy rajtam csak varangytapéta az öltöny, ön meg
részint azért van itt, hogy önmegvalósításába ütközzön –
rögökhöz kötve az elvárások: már ugyanúgy tudják az ovis
lányok is, hogy ha szőrösödsz lent, akkor egy ideig bármit
megtehetsz – vérpamutos barlangfeltárások vonyítanak
a Tesi öltözőkben, csempekent gránit tengerek a forgácsfúrt
lyukakon töcskölődnek át - verbál ászok kiáltják: öcskös
nőj fel végre és szedd össze magad, fogj fehér nyulakat /
ősztől több lesz a lehetőség, mint országút tulajdon annyi
itt a nőstény - nyisd a pénztárcád, végy gyönyört ölbe:
másként nem megy, tudhatod ez lelki érvágás, de különben
tapadnak, mint köpőlegyek a szarkupacon felgőzölődve –
nyugalom: végy mély levegőt, és mosolyogj szélesen,
mond azt, hogy édesem, igazítsd meg a heverőt és most
már lépjél túl az önérzeteden - fölöltözve várlak kint az
előszobában, én a közértbe megyek, te meg oda, ahova
akarsz: a folyosón visszakacsint rám a sörétek helye, hát
még ints, hogy szevasz.