Ahová titokban mentünk
abban az étteremben találjuk magunkat
mind a ketten. Szívforma lufik,
székünkhöz csomózva lebegünk egymással
szemben. Másra várunk. A pincér jön.
Eldöntötte már mit szeretne?
Nem válaszolsz. Nem tudsz. Nézed a tengert,
ahogy az étlapra csorog. Én is becsukom
a lapokat magam előtt. Látod? Nincs ala cart.
Ellenkező irányba indulunk végül itt lyukadunk
ki mind a ketten, ahol a legvékonyabb. Szívtájékon.
Két lehulló zsinór és egy távolodó csónak.
Halk zene. Szereposztás.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.