szobámban már a bécsi vasúti vécéknek
is örvendő kielégítetlen anyám –
hányszor ültettek fotelekbe
kapkodó lányok,
mint valami
tuját a parkba –
mellém guggoltak és
szerény sugárban
hugyozták rám
lelki vonzalmukat,
de én sose tudtam
a bécsi vasúti vécék
színvonalát nyújtani
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.