albérletek
végtelen
tükör-
csapdáiban
zászlók

alatt gyerekek lobognak,
kezükben fehér könyv,
hidak, hidak és óriások.
én meg a háttérben csak
kalapbiccentéssel a négy
szél boszorkányainak.
másoltkulcsos harmadikán
létrára álltak a főbérlők,
a diáknegyed aludt a
koszos hold alatt. volt,
aki álmában megtanult ölelni,
vagy az esztétikai gyönyör
utáni hajszában hitt -
mások szobrokat faragtak
halott művészek órára.

fekete kávélyukban telefonon
lediktált tejberizsrecept
és kétezernyolc nyarai:
combodra hulló dohányból
fahéj lesz, beatkorszak.
lepke emlékeitől zölddel a fa
és pályaudvarokon tömegsírba
menetel az idő, ha athénban
királynőt választanak.

tavasz volt, mikor végül is
szívgátszakadást kapott. beadta
a derekát az emelet kovácsoltvas
korlátja és az ajtófélfa közé,
kettőt lépett csónaklábaival a
falraakaszthatós felé, és csőre
töltött borzasztó gépfegyver
csillant meg ágy alatti tükörében.
a ragyogástól lecsúszott meztelen
vállairól a remegés és a lámpavason
pókok indultak meg fényt szőni
a koromsötétkék festmény alatt.