a robinsoni szigetről küldenél
levelet, fénypostával, persze,
olyat, ami még nincsen, aszkéta
leszel, mindenféleképpen,
csépeled a billentyűket, dobod
a kockát, Eco hajóján, egy másik
part előtt, az úton vagy, haladsz,
a múlt porítja igazát és közben
tüzet raksz, de mindig marad fehér
folt, naná, akkor is, ha rád tör
a félelem, az üresség, ha vége van
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.