2014. december 14. 10:48 - Komor

Kovács Károly - Mint kígyó szeme, ha békát igéz

A csizmám cuppog, tépné a sár: szívélyes fojtása hörögve húz.
Maradj, ha mondom! Hurkod repülve borul,
a párás freccsenés köpve nyúlik értem sziszegve,
karanténban elhullottak közt botolva sodor a szél.
Elkéstél!
Lehántják kínnal gyűjtögetett vékony zsíromat.
Alja az alsóknak szűkölhetsz! – vacogva, féregként lapítva flasztergödörbe űz.
Húsz évnek álmai vesznek. Prométheusz ikreként irtózattal nyugszom,
sós levek mocskában eszmélve kapkodok.
A ruhám! A szép ruhám kell! T'án leplezi kínomat.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://katapultkortars.blog.hu/api/trackback/id/tr276981441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása