Olvadó horizontomon hártyás csembaló
csendélet – elfolyó porcelán idill vagyok,
alattam elhaló beszédek vígan viaskodva
ciripelnek – így srapneles örököse az időből
kiharcolt, fekélyes szókivitelnek én lettem. Itt
mások csecsbaszó legények csak – pislantgatva
csiripelnek,csengettyűs csúcsmorállal az út
porát feltépő rút helytartótenyészet jött meg:
ma túl korán adták be a berektőből amputált
korál lepkéknek a rózsaszínűre fújt halált. Nyerít, s
rúgkapál az élet: öblös maradékrészed add el
kipuhult agyvelőalkatrésznek vagy magvető
babazsúr szemétnek. Savanyú mondatsörétek
Menőfalva rábicfalán átrepülve köszvényességet
lopnak a holnapba, és ez rábír talán, hogy
patentírozd gránitvelős, horpadt panelmítosz
törekvésed – s mondd: nincs is kedvem az
egészhez.

Szét vagy szórva, mint a Kikládok, ez csinos
cigánymekka: egy méter sör uzsonnára
a pisztránghoz, meg vidám kedv: a strázsáló
zamatsziklákon a párzás lesz az irányelv ma.
Mázsányi torkosságcafat egy ovális fájdalom
kistálból, tehetetlen szorongásvonalak korzóznak a

tenyeremre kimásolt, megkövült mámorlistából:
de silány lett az idei pillanattúlélő kistábor.

/*Nipp: itt: Porcelánfigura
//*Srapnel: II. Világháborús tüzérségi lőszer
///*Rábicfal: Térelválasztó
////*Patentíroz: Szabadalmaz