mélyet kortyol a pirkadatnyi jazz,
mely mindenhonnan szivárog,
sodorva a kötelező betűforma egyenletek
ki kicsoda játékát.
énektelen szaxofon klisé oldja fel
a diszkrét fényugart és
elpukkan a főcím parafatérfogata.
útjára indul a végtelen tércsángó.
mángorló erejével ismeretlen
utcát lapít a moziból, gyűrött szélei
épületek, köztük
n
e
m
kutatva a forgó dísztárcsaállományokban
jól érzékelhetően
l
á
t
o
k
a fej vagy írástudatlanság bosszújának jellemén
és azon túl
m
e
n
j
m
á
r
szúrásainak nyoma és a kis újságárus fiú teste
laponként száll a süvítő
a
r
r
é
b
b
o
k
alatt az örökkévaló absztrakciója pihen az örök helymeghatározás
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.