mérföldek ezrei poroskodnak sarkantyúmon,
ajtód előtt állok
kopogok
a fában rezgéshullámok indulnak,
bal kanyar a konyhában,
és a levegődön át
utat találnak selyem dobhártyádba,
fejedben megjelenik egy kép,
feltéped az ajtót,
pupillánk összeszűkül
tekintetünk isten hozottat mond:
zéró.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.