x
először összerezzentem, amikor megfogta a kezemet. neki is október végi hideg volt. nem néztem a szemébe
csak visszaszorítottam. mentünk tovább. addig se beszélgettünk és továbbra se. vagy ha igen, nem volt fontos
miről. fázik, mondta, és ahogy volt a keze, a kezemmel együtt bedugta a kabátzsebembe. a tiéd nagyobb, fűzte
hozzá magyarázatként. mentünk a villamos felé. nem is kellett kerülnöm a tekintetét, hogy ott lépdelt mellettem.
nem siettünk, nem tartott soká még így sem. jött a villamos. adott két puszit. én is adtam neki kettőt

y
télen ha állsz a villamos megállóban és nem jön, csak a szél süvítve, magányos érzés, még ha állnak is
körülötted. felnézek ilyenkor és megpróbálok viszonyítási pontot találni a csillagok közül, de nem látszanak
csak a köztér világítás fényei. és ha tényleg fúj a szél, elkezdek könnyezni. a kezem lilás lesz, és hamar
kiszárad. olyankor egy könnycsepp prizmáján belehunyorgok egy neonreklám fényébe. ráfókuszálok. próbálom
kitalálni hányféle vegyület kering épp most az érrendszeremen át titokban a megsemmisülés felé