szándékaim metafizikai ricsajok.
átlényegülések valamivé,
amikhez úgy van közöm,
éppen úgy,
mint
a szövettani metszetek
crybriform mintázataiban
megfigyelt magvacskák osztódásaihoz.

vajon meddig?

az utazás kifáraszt.

hanyatt fekve nézem az ég türkizes villódzásait.

valahol tenger és tengerpart.

rákom van.

semmi értelme,
de van.
persze az is lehet,
valahol van értelme annak,
hogy ott és úgy reprodukálom magam,
ahol és ahogy nem kellene.

a fekete fényt kapott.

utak és ölek.

várakozások és fuldokló önfelszámolás.

együtt.

nyakszirted,
mint a távolodó sínpárok kanyarulataiban
a fényeken átbotladozó árnyék.
mint a nedvesedő reggelek valószerűtlensége
az eltávolodásban.

emberek. Isten
fosszilis lenyomatai a világkőzetben.

képek.
itt és aztán már sehol.