Kificamított kisujjad nézed, ahogy
csöpög rá a víz. Elszarusodott,
pikkelyes a bőröd (rohadtul tud
viszketni). Gyógyító sók, kén,
kátrány kell: van egy tó keleten,
mondják, nem süllyedsz el benne.
Hoppá! Már kapod is elő privát
varázsszőnyeged, a háztetőről
elrugaszkodva végre repülsz. De
az ég nincs sehol, a Szíriusz a járdán
hever, elfér a kezedben. Mindig
ez van, valami elfogy, egyik a
másikban, csak az iszap, az vastagszik,
keleten, a tóban. Kiszáradt sejtjeid
megtelnek nedvességgel: még egy ideig
(el)hordod magaddal az irhád.