a fiú az ablakon keresztül nézegette amint a szemközti
járdán az öregember elejtette táskáját és
káromkodott erre ő nevetve nekitá-
masztotta tenyerét a párás ü-
vegnek majd szomorúságot
álcázva lehorgasztotta
fejét mert rázta a
kacaj mint se-
lejtes villany-
drót a rá-
szálló
madarat
aztán már
megunta a
látványt és el
akart menni de ami-
kor tenyerét el akarta e-
melni a párás üvegről ujjai vé-
gébe hasított a fájdalom ő pedig
felvinnyogott mint a kutya amelynek
farkára lépnek mert körmei odanőttek
a párafoltos tükörből pedig az öregember nézett vissza rá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.