én nem szólok semmit,
semmit se szólok, ha te
...
...
...
... meg mikor úgy nézel.
nem. nem mondok semmit.
semmit se mondok, mert
eszembe jut a Bizottság
egyik régi száma és most
... köpnöm kell.
egy villával nem lehet írni,
ez köztudott - mentegetőzök
magam előtt- a filmművészet
meg reménytelen - bököm ki,
erre ő: miért, az élet nem az?
és az utolsó cigire ráírja
fekete tollal: a pécsi szál.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.