Buñuel a mamutfenyő tetején dobol,
egyik kezben borotva, a másikban
félhold, zsákból önti le az időt,
mialatt Dalí hátrakötött kézzel
áll Csontváry utolsó városa előtt.

Kerouac egy percet sem aludt egész
életében, Bukowski még fel sem kelt,
Sartre kávéscsésze mögül egyezkedik,
könnyen szökken a Halál és a kis
fehér kertkapura nyomás nehezedik.

Hendrix Chopin ölében zokog, áldás
öregnek lenni, mozgolódás, és mégis
megindulnak a mezők és a hegyek,
kamasz áll háttal a szűk sarokban,
Tarkovszkij kopott tükrében üzenet

Ginsbergnek: „Fényes Szelek közt
üvöltés, ha meghallod, búgócsiga."
Jancsó és Kuroszava lovon a tenger
felé, Ady vesszőt tesz, elégia.