Két lépés a világ
S a hajnali ködtől nedvesen csöpög
A hang
december van - karácsony
A tompa délutánra ismét ráhajlik
Az este
A gondolat akkordja
Egy-egy mozdulatban
Sajátos ritmussal
Vissza-visszacseng
Ködkürt hangja vijjog
Szürke habsuttogás nesze
A lelkem sóhaja
Szakadatlan csörrenések- suttogások között
Diszharmonikus életem
Átbotlik az értelembe

***

A tér kopasz fái alatt
- egy szivar ürügyén –
Számolatlan léptek
Egymás szavát átfogva
Görbült utcáin az igazságnak
Foltos vakolatú gondolatok hajolnak mereven
Lassú lépések pince lépcsőiként
Csizmaszár igazságok fényképre torzított grimasza
Egy táj- fa-bokor,- ég.- villanypózna
Ahol kátránnyal ragasztott trónusán liheg
Az istentől elzsarolt Élet
A valóság hitele fölé a tisztaság
Kupolát emel
S a törhetetlen szókimondás fényes ívként átfeszül
A konvenciók szürke sablonja fölött
Miközben rongyos kabátjában tántorogva
Kisiklik görcsbe rándult ujjaim között
Az élet