1

Arccal lefelé sodródsz valami folyón, s alattad a halak nagy erőkkel azon dolgoznak, hogy a hátadra fordítsanak. Elegük lett már a motyogásodból.

2

Hazafelé sétálsz, amikor a fejeden koppan egy puzzle darab. Felnézel az égre, s valóban, egy apró fekete rést látsz ott, ahonnan a kirakós darab kiesett. Pedig mennyit vesződött vele Isten.

3

Egy marék aprópénzt szórsz szét a parkban. Figyeled, ahogy emberek raja ereszkedik a földre, és nekiállnak éhesen felcsipegetni őket.

4

Csillogó szemekkel kiválasztasz egy felhőt az égen, azt, amelyikre szeretnél felülni. Unott arccal figyeled, ahogy lassan tovasuhan fölötted.

5

Reggel arra ébredsz, hogy egy óriási vonat áll az ágyad mellett. "Felszállás, felszállás!" - integet feléd a kalauz, ravasz mosollyal az arcán.

6

Reggel egy bögréből iszom, amin nem az én nevem áll. Ezt persze meglátják mások is, és aznap már senki sem a nevemen szólít. Délután valósággal megszédülök, amikor a fürdőszobai tükörből egy idegen néz vissza rám.

7

Megirigyled végül a madarakat, ezért szárnyakat formálsz a kabátoddal, s csapdosva a város fölé emelkedsz. Csatlakozol egy sötéten örvénylő rajhoz, és vidáman kurjantasz feléjük: - Gyertek hát! Menjünk délre! Irány akkor dél!

A madarak összenéznek, majd nevetésszerű károgás tör fel csőrükből, ahogy messzire röpít téged egy hirtelen támadt őszi fuvallat.

8

A fiú végül ellopja egy varjú szárnyait, hogy érezze, milyen is repülni. Miközben egy szikláról zuhan, csapkodva azokkal a testéhez képest oly csöppnyi és erőtlen szárnyakkal, arra gondol, hogy tessék, végre boldog.

9

Magad sem érted miért, de bocsánatot kérsz egy ismeretlen embertől, aki szembe jött veled az utcán. Az idegen sokáig hezitál, hogy adjon-e neked feloldozást.

10

Arra ébredsz, hogy ismét hatéves vagy. Az emberek kacagnak rajtad, ahogy túlméretezett ruháidban - melyek tegnap még majdhogynem szorosak voltak - végigbukdácsolsz a városon. Végül leülsz egy sarokban, és sírni kezdesz.

- Bizonyosan eltévedt - mondja sok-sok felnőtt száj fölötted.