ALÁSZÁLLVA a húgyszagú
aluljáróba hallod, hogyan
énekel valami levitézlett,
modern Orfeusz –
szerelemről, halálról,
a téged is mélyen érintő
általános szarról.
Reszkető kézzel,
undorral dobsz
felé egy sebtében
előhalászott százast,
csak hallgasson már el,
ne is halld, ne is lásd többet,
aztán ujjaidat görcsösen
az aktatáskádra kulcsolva
rohansz, a vélt kijárat felé,
ahonnét még valami
sárga fény dereng.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.