1.
íme megfogadtam, hogy minden nap írok
valami Téged, olyat, hogy sokáig fogok
gondolkozni rajta mikor már leszel
valahol szellemem perifériáján a vágy,
hogy messze csatangolni többé ne lássalak
csak közel, mint a kijáratot vecsernye közben
vagy mint a fagylaltosbódét ebéd után
már nosztalgiám vagy, már szeretlek
forró záporok mossák ép tükreim


2.
nem hiszlek el csak az atomjaid rezgése
árulkodik róla hogy a Nagy Rend közelít
huszonhárom kromoszómacsikópár
erejével zúdulva szöveteim közé
hormonviharral ijesztve viszonylagos
belső állandóságomat, de mit mondok:
negyvenötször tippelhetsz rám, ki vagyok
az utolsó rubrikában nincs számodra hely
csak a merev és kiéhezett ipszilonnak

3.
tegnap már szétszórtad éjszakámat is
nem volt elég a nappal habzsolása
melyben elfogytak emlékből fejtartásaid
és ahogy megöntözted mosollyal a levegőt
az különösen tetszett kóró szívemnek
hangtalan vertem kettőnk helyett a ritmust
merészelve dallamokból bonyolultat
hogy játékommal méltóbb legyek hozzád
lekottázott arcom nyújtom feléd hegedülni

4.
ünnepnap horizontján ácsingózok feléd
ma minden megpihen kivéve a vágyat
mely bosszantón kiélesíti a reggeli misét,
a ministránsfiúk kezét forró viaszcsepp égeti
de ma rád gondolok mindegyik fejével
izgatottan viszontlátásod rendes téridejétől 
megtöretek, hogy egy féreglyukon keresztül
lássalak amint lerajzolod nélkülem-perceid
hátha földedre hullok fantasztikus álmaidból