A csízió elcsúszik egy csákón.
Befordított atlasz a nyálkával bevont atrocitás, dudorok trónolnak oldalán. Az alázat csendélete buktakukacokat óhajt csapra verni. Hírlánc sodorta nyírség a magatehetetlen zavar, amit az ülőke idéz elő.
- Aki megnyalja a szája szélét, az nyalánkságokat rak a szerzés kicsöngetett rigóbegyeibe. – a szalszázás túlságosan is jól ismeri az indián szellemeket.
- A mécs héja hibás, mert a humor megjelölte fogasának a póriasságot - fejezi ki ellenkező álláspontját a rovátka…
- Ha én lennék a vasalnivaló helyében, nem hagynám a lasszóm maradékát a bűntett helyszínén – fűzi hozzá az ülőke. A meggyantázott csuklópánt a pajzs mögötti győzködés üres dómja.
A fallal labdázó kapcsolat szigorú böjtöt ír elő a biccentésnek. Divatosra rágott kóc szégyenfal elé állítja az átokverte protéziseket bökdöső nimbuszt.
- A kötelék, az kötelék – szép eséllyel a recitálás a megnyert csaták konzervnyitójának a bizonyítványát állítja ki. A köpeny, mely ügyeletes, nem mentes némi túlzástól: - Rózsafüzért vagdosok hozzád, te túlkorosan elkántált betűkolosszus!
A koszrétegek alól kibúvó nyavalyák őrei nem erőltetik a fecsegést, így az ülőke is lehiggad. Beteges aljnövényzet rója a köreit, s kacsintás öreg perzsája az összhang.
Látni, amint a bőröndök megelevenednek és útra kelnek a poggyászmegőrzőbe.
A cirádák értekezése messze meghaladja polárosok csörteváltását.
- Idegördül, odagördül a szív, mert kóborolni jó dolog – vakkantja az ösztökével viselős.
Női gyászhuszár korhadt koporsókon nyargal, s félelemkeltőn rázendít: - Leckeírás közben nem illik magára hagyni a nikotintapaszt!
Valaki felül a halálos ágyán és a csillárokra mutogat – A kábítószer rabjai ismerik a Behemótot!
Az ülőke ettől a kijelentéstől teljesen lebénul, vagyis idegenvezető lesz a példák árjában.
A retorikailag tisztességtelen szándékok, amint szikrák pattognak a búbjukon, s a kézelő, aki előbúvik rejtekhelyéről az első kutyavonításra.
Mitől enyhülne meg a kolostor arckifejezése, hacsak attól nem, hogy lassított az iram?
- Akit megszállnak a jószívűség tündérei, mind elfújják az óvatosságot.
- Süteményreceptek állnak tótágast, az áthasadt drapériájú dinamikába távolról jövők becsempészik a szurkálást,
s a csatárlánc övezte gázcsonk még hezitálni mer. – Méltósága roncsait megőrizve a rokonszenv voks, avagy kócos-e az import a neologizmusok kitalálásától?
Az ülőke felcsattan: - Micsoda motivációk buknak el a szeleburdisággal jutalmazott káosz premierjében!
- Mit kezdjek veled te szögesdrót, a szagos fű ágyasa, mire jók a te feneketlen álmaid?
Csak keselyű-lenyomat a város, a kezét fogod, ha akasztják, hát született-e jámborabb kalkulátor, mint az én kukorékolásom?
Zárdába az ilyen szavakkal! Vért sose csűrő tekebábuk a megmondhatói, mikor vizeltétek utoljára le a pedikűröst.
Egy csalán, ami kineveti a díszelnököt.
Egy csalán, aki meglepetést szerez az ótvarnak, mi fiaimat sújtja.
Egy meztelen szobor látványa, s a vékony desszert kihalásra ítéli a múzeumi belépőt.
- Aki nagyon hű, az megtagadtatik – a folyamatos pattogású enteriőr kenetteljességekkel sasszézik, míg csak a könnyen hámló makrancos árnyalat ki nem teszi a szűrét…