2015. július 05. 14:18 - Komor

Komor Zoltán - A halott csivava

 A fényből veszik a levegőt a holtak. Ha lekapcsolod a villanyt, csörömpölni kezdenek a kísértetek, vagy kiokádják torkukban őrzött emlékeiket meleg kis tócsákba.

A metró állomáson történt, hogy egy fickó – megunván az ugatást – a sínek közé rúgott egy csivavát, épp mikor berobbant a földalatti. A metrón azóta fojtott nyüszítés hangját hallani két állomás között. Olykor manifesztálódik is a kutya, és olvadt viasz-szerű plazma-csóvát húzva ellebeg a kapaszkodók kopott-aprópénz tekintete előtt.

Guberálni az anyaméhben; a falakról leszaggatott plakátok sáros szárnyak, amivel néhány hajléktalan próbál a nap felé törni, de homlokuk újra és újra pokol plafonjának ütközik.

A városban most mindenki kísértet plazmát keres. Üvegből vedelik, vagy gőzként tüdőzik; csivavákat rugdosnak a sínek közé, és titkos szeánszokat ülnek a metrón. Láng fölött olvasztják a megidézett kutyákat, majd kiszabadulnak, és ugatnak egymásra az utcán a járókelők, miközben a magasból a fejükre szarnak a plakátszárnyú angyalok.

A becsapódó ablakok morzéi. Csillagtalan itt minden éj. A város láncait csörgeti, és saját sarkaiba okádja emlékeit. Elfolyt magzatvíz.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://katapultkortars.blog.hu/api/trackback/id/tr887598724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.