2015. január 17. 16:40 - Komor

Szakállas Zsolt - A tömörítő

- Megint nőtt lófarok! – ujjongtak a fültisztító pálcikák.
A műhó beszorult a tubusokba, s a delfinfarokban végződő fotocella megőrült a meghorzsolt, recés szárnyú kerámiától. Az „utolérhetetlen” elrendezte a szőrszálakat, vagyis senki nem mert aprehendálni, amiért a közös didergés kicsapódott egy ajánlaton.
- A bosszúvágy arra serkent, taszítsak egyet a mérgező moszathegyen – ácskapocs gyűjtötte így a rosszpontjait. Pápuák egyezkedése az esernyődobáló faunt is megrontó naivságról, amikor is a nyelvállapot szemérmes lótuszhajtása eléri a hullámzó transzparenseket…
- Nehogy megtisztítsd a szalonnabőr mokkáskészletét, immúnis az a sokfazonú elitre! – csipogott a kúp, ami némi tőkét halmozott fel a fajlagos energiafogyasztás területén.
- Söralátét nem kéne? – az iszaptenger hazament meghalni, s a széthulló aurák leteperték az amfiteátrumot. A gyíkfarkú rétnek köszönhetően összezördültek a gyertyafényű álmok, de rögtön szét is váltak. Leveles vesszejét hordva felizzott a vaskos tengely:
- Könnyeinkkel adakozunk és ha tetszik, ha nem, kések között állomásozunk! – nem mondhatnám, hogy a novellisztikus vázák a keblükre öleltek volna ebben a reménytelen pillanatban.
- Fulladozó panoptikumot megtévesztő erszény, a teljesülés méheinek dongása mulatt! – mint minden tivornya, ez a lopótök is vitézkedett.
A sivár monstrumok élén itatós-fecnit szőtt a monokli, a magasba ívelő karcsú csövek füttyszót csaltak a kiutált verziók lila ajkára. A csipkebogyók fakultása mindennek elbántotta a tarsolyt, amiben épp egy fogathajtás folyt.
Melyik ágon ül a tarló? Kell-e diszkréció a cisztának?
Jóllehet a gyulladt szemléletű mancs telítettsége mindhalálig hórukk, s akár jóhiszeműségből, akár tréfából, a csillagszórók csilingelnek, a zálogba adott dolgok nem tűrik, ha tegezik őket.
A sokfazonú elit tart a fülpálcikák mozgolódásától, s a lakhatatlan direkt fejszámolója tektonikus lemezeket rugdos.
- Fojtsd meg a lebegést és tiéd lesz vallomások adósa – a préri szférákat teremt, s az egyérintőjű széllovasok összekaristolják a kényszereket…
Zuhanás lentről, felfelé zuhanás, amint dobjaid elégnek és a karnis bajusza , mint a lófarok, a háta közepéig ér. A stoppoló gerinchúr halomra öli a sarokkötőket, s nem tudni, miért, de a dominók többágú koronával dicsekedhetnek.
Amikor a szabálysértőknek nincs ereje, zálogházban elbújtatják a homokosokat, ettől remélve megváltást. A fagyasztás, igen, a fagyasztás…
- Ha nemzőképességed a nullával egyenlő, fagyaszd le a vinnyogások éjét – ki ne látott volna olyan angolnát, ami számon kéri a tumort, ezt a többfekvésű, legigazibb értelemben is hazahívó mondókát.
- Utolérhetetlen a didergő szőrszál, a mindhalálig hórukk pedig az ecsetvonásokat is felissza – járomcsontjaid újra kinőnek, abroncs, s fejetlenséggel fizetsz, amiért bitorolni mered a futóhomokot. Hívogató erkély, madárfütty az elhasználódott gyökjelek között, egyedül a csillagszórók ismerik a módját, hogyan kell tönkretenni a rébuszt.
Valahonnét hahota támad, s a haladás elve lebukfencezik egy dombon, amit egy esernyődobáló faun követ…
- Mert bizony mindenki bizonytalanságban él; legfőképp a paraszthajszál, ami elfelezte az emésztő tüzű monoklit. – Mert bizony későn jövő tivornya minden kúp, ami szalagtáncába nem foglalja bele a lopótököt. Egyedül a megstoppolt zoknik parádézhatnak mindörökké planktonok ölelésében…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://katapultkortars.blog.hu/api/trackback/id/tr567082719

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.