Ez van. Ez. Négy évszak.
Látom bőrötöket, melyet ruha takar.
Most én vagyok a tavasz.
A tavasznak fizettek ha adtok.
Csókolózók. Nevetők. Sietők.
A mennyország ma már túl fényes.
Lecsapni a biztosítékot!
Mennyei áramszünet.
Sötét menny.
A lelkek az izzók.
Takarékosak és hagyományosak.
Az ateistákat kicsavarják.
Ezer égő lélek a pokol takaréklángjain.
Hívő vagyok. Keresztény koldus.
Nem érhettek hozzám.
A pénzetek sapkába vagy zacskóba gyűjtöm.
Megfizettek bűneitekért.
A légióba kell mennem.
Talán még besorolnak.
Mindeneket besorolnak.
Most a tavasz vagyok.
Nyár, ősz és tél leszek.
Felszálltok és leszálltok.
A sofőr elképzeli a karambolt.
A sínek gyűlölik terhüket.
Az ajtók olykor nem nyílnak.
Nem kell üvölteni.
A vészcsengő rossz.
Elfogynak a sínek.
Imáid meghallgatod.
A kabátom barna és büdös.
Látom az illatos bőrötök.
Lenyúzva látom a bokrokra hajítva.
Bűzük elől kabátom alá rejteznek a madarak.
Mert félelem támad bennük.
Az erény vagyok és az odaadás.
A tavasz vagyok.
Aki pénzt vet nekem nyugodtan alhat.
Bűnei megváltatnak.
Aki nekem fizet, énbennem él.