a mögöttes zajpazart békévé köpte
a hegy, a békávé ma is felhúz,
de csak oldalt, öntelt nyakkendő
szuvasság most nem liheg körém
csak libegő méretnyi távot
fenünk a semmi város és a
délután között
itt már nem turkál bennünk
a kíncsöves katódsugár,
tudom kissé avítt fröccsel
kezemben utolérni a napot
és egy gyufa lobbanásán
sercegtetni a lélekcsikland
füstjét, de hibbanásunk
az iderejtett etűd kellemes
tüsténtje,
barátom
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.