nem kéne kimondanod a csendet
agyonpörgeted az időt
mégis fogdoskodnál
búcsú ölelésekből élsz
de csalsz szemeiddel
félek szemeidtől
ahogy a múltkor kutyába rúgtál
amikor részegen nőkről beszélsz
szentimentális pattanások
ez van ha rólad kezdek írni
már csak holmi függőhídon
járok néha kopogni lelkedhez
félek nem engedsz be rögtön
kukucskálsz átgondolva az
apró résen és kételyeid vannak
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.