Esténként arra gondolok, hogy a négy már
erkölcstelen, az öt közel kezelhetetlen - néhány
bölcsőtalpas fennkölt elem meg felkapargatott
magányeredetbe fojtja az egyetlen egyet, míg
a kettő legtöbbször egyre elviselhetetlenebb lesz
/ így hát:
marad a mézpergettyűs édeshármas megszakadt
lombsátrak tövében: akarlak meddő éberfabánattal,
ha pitymallik, s anyakoca optimizmusod ölében
minden reggel téged várlak, meg a másikat –
elkurvult paradicsommadár szinapszis áhítat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.