alkalom adtán szültem a tolvajt.
árnyéka körbevesz, eltakar.
perceknek tűnő éveket loptam.
nincs- mi melegével ölel.
szőnyeg alá söpört titkaim
szöszeibe süppedek.
asztmás rohamnak vélem,
pedig csak refluxomtól
dobog gyorsabban a szív.
alea iacta- önző leszek.
ma csak magamra gondolok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.